Feljegyzés a Rendkívüli esetmegbeszéléshez 1.

Sziasztok!

Józsa Edinától kaptunk egy gyönyörű beszámolót a legutóbbi esetmegbeszéléses Mentál Klubbal kapcsolatban. Továbbra is szeretnénk titeket biztatni, hogy, ha úgy érzitek szívesen megosztanátok társaitokkal a klubon megélt érzéseiteket, benyomásaitokat, küldjétek el nekünk beszámolótokat a mentalklub@mentalklub.hu email címre, és mi közzé tesszük!

Edinának nagyon köszönjük!

Szubjektív bejegyzés a mentál klubról

Nehéz mostanában az életem. Meghajoltam a súlya alatt. Meghajoltam, tanulom, mi az alázat. Pénteken mentál klub van, esetmegbeszélés kicsit másképpen. Érdekes téma, de mindegy is. Mindenképpen jövök, mert köztetek jó. Minden más csak ráadás.

Zsuzsától jövök. Ő is idevalósi. Elindít hozzátok. Korán érkezem. A 202-es nyitva áll. Bemegyek, letelepedem egy székre. Még körberendezve a terem. Megmártózom az emlékekben. Nemsokára Nándi bukkan fel, kisvártatva Krisztián, Kati, Zsóka. Nem történik semmi különös, csak ülünk, várunk. Közben Idehallatszik a zárókör fel-felcsattanó nevetése. Egyszerre csak egyre többen leszünk, és kiáramlik az elsős évfolyam. Mindenfelé ismerős arcok, várt találkozások. Néhány hogy vagy, fürkésző tekintetek, örömteli mosolyok. Zavarban vagyok. Hirtelen nem is tudom, kit honnan, mióta ismerek. Mentálos, autogéntréninges, önismereti csoportos ismerősök. Hagyom, hogy szétáradjon bennem a nyugalom, a béke és a szeretet. Kezdődhet az este.

Hogy vagyunk - szigorúan a kaszálás szabályainak megfelelő sorban. Hogy én évek óta érzem ilyenkor a széna illatát. Ki hozott esetet – ez bizony elég kevés. Kevés kliensünk van, igen, ez bánt, érzem, jó lenne kiteljesedni. Azért három csak előkerül: titok; befejezetlen ügyek; a fájdalom szorításában. Mindhárom nagyon érdekelne, nehezen választok. Csilla ismerteti az esetet, arra gondolok, milyen jó neki, hogy van kliense. Nevezzük el végre. Tamara – marhaság. Legyen inkább Anita. Tele vagyok kérdéssel, de nem kérdezek. Fáradt vagyok, legyen, ami lesz. Eszter és Magdi között ülök – két drága lélek – így tudom, ha számolunk, nem leszünk egy csoportban. Aztán elengedem ezt is, jó lesz, ahogy lesz. Krisztihez kerülök, örülök, szeretek vele dolgozni. Mindig megnyugtat tisztasága, jóságos bölcsessége. Anita kapcsolatait térképezzük fel. Milyen sorsok. Ki irányít. Még csak húszéves, de sokat szenvedett. Fűvel vigasztalja magát. Időnként elönti a seb, egész testéből vérzik. Sok sebből vérzik az egész élete. Erőszak, hiány, pótszerek. Jelenítsük meg egy képben a kapcsolatait. Hirtelen megjelenik előttem Anita. Fáradt halvány rózsaszín luftballon, lebeg a kék ég alatt. Nincs, aki megtartaná, nincs, aki biztonságot adna neki. Csilla tartja a madzagot, ő az egyetlen, aki ideköti.

Lejárt az idő, jön a többi csoport. Foglaljam össze. Túl fáradt vagyok, túl sok bennem a gondolat. Megjelenítjük Anitát. Dobáljuk fel, de semmi sem tartja meg. Milyen jó, hogy ti vagytok nekem. Mennyi szép kapcsolatom van. Elönt a hála.

Második csoport. Anita sellő. Átalakulóban van, nem gyerek már, nem felnőtt még. Befejezetlen, mint az ügyei. A nap a baloldalon. Mit is jelent. Én mindig jobbra rajzolom. Megnyugtat.

Harmadik csoport. Dramatizált jelenet. Anita fájdalmas elutasítása a világhoz, néma sikoly. Vérző teste a partra vetett hal lassú agóniája. Fájdalom és döbbenet az arcokon. Megérintődés, személyes kapcsolódások.

Negyedik csoport. Szoborcsoport. Anita többféle szorításban. Szorongás, szeretethiány, agresszió. Ez itt tényleg a purgatórium.

Nos, zárjunk, késő van, mindenki fáradt. Péter egyáltalán nem tűnik fáradtnak, hihetetlen energiák. Hasznos az esetmegbeszélés, lesz még ilyen. Arra gondolok, hogy igaza van, jó volt. Sok szempontból. Segít megerősíteni az identitásomat. Érzem a klienst, fáj a fájdalma. Lehetne minden másként is. Ki gondolja úgy, hogy beszámolót írna. Gondolom, de nem szólok, ne nyomasszon a muszáj. Kimerültnek érzem magam, fürkészem a búcsúzó arcokat. Személyes érintettségek, meghatódások, hálák. Gabi vallomása. Vége a klubnak, de belül még dolgozik majd sokáig.

Eszter hazahoz. Örülök és hálás vagyok. Nem tudnék most a fáradt arcokra nézni a metrón. Lassan megyünk. Élvezem, lenyűgöz a magabiztossága, ahogy vezet. Arra gondolok, bármeddig elüldögélnék itt vele, épp a húgommal egyidős. Gyönyörű a kivilágított város.

Ma is kaptam valamit. Megmerítkezhettem bennetek, érezhettem, él egy közösség, amelynek én is része vagyok, ami megtart, fenntart és nem engedi, hogy aláhulljak. Köszönöm.